Elégedetten emelte szájához a Szamos marcipánt. Szemét becsukva élvezte végig a pillanatot. Kényeztetés. Mert megérdemli. És mert szereti a minőséget mindenből. Ételből és italból. Munkából és szórakozásból. És. Férfiból. Erre a gondolatra szája sarkában megjelent egy aprócska mosoly, a rossz nyelvek talán még az önelégült jelzővel is illetnék. Hmm… Férfiből is. Időzött el a gondolatnál és közben már szárnyalt időn és éteren keresztül és hirtelen ott találta magát, aminél sehova nem vágyott szívesebben.
Ott állt szemben vele. A férfi. Első találkozásuk akár valami égi színjáték. Turbulensen áramló energiák, sejtekbe toluló érzések, tudások, tapasztalások, megérzések és megélések…. jajj… a mintha réges régről…. nagyon-nagyon régről ismernék egymást… kétségbeesetten kapálóztak a gondolatai, keresték-kutatták az időszámítás szerinti pillanatot, amikorra e nagy intenzitású impulzív kapcsolat datálódik… ám mindhiába… mindez a józan ész hiábavaló kapálózása volt arra hogy magyarázatot találjon valami földöntúli, nem evilági kapcsolódásra. És akkor szaporán száguldó gondolataiból egy éber szempár tüzes pillantása hozta vissza a valóságba, az ITT és MOSTba. Brr. Megborzongott. Végig futott a hideg a feje búbjától a kislábujja hegyéig és mint akit áramütés ért. Találkozott a pillantásuk. És tudta, érezte, elveszett. Egy életre.
Amikor már érezte, hogy aurájának vonzásából nem tud szabadulni, egy picit engedett a csábításnak és végigmérte a férfit tetőtől talpig. Kifogástalan minőségű öltönyt és inget viselt. Az ing pont annyit engedett láttatni a Férfi mellkasából, ami szaporább sóhajtozásra késztette a Nőt. Megnedvesítette ajkát a nő, alig észrevehetően hamiskásan villant a tekintete és folytatta a számára oly kellemes táj feltérképezését. Átengedte teljes valóján a szavakat, amiket a Férfi mondott. Sejtjeiig, zsigereiig és lelke legrejtettebb zugába is elhatoltak.
A Férfi újabb és újabb mondatai és gondolatai, újabb és újabb energiadózisokat indítottak el, a Nő nem értette, hogy hogyan lehet ennyi egyezőség és hogyan lehet ennyi impulzust befogadni. Szíve, lelke, értelme, gondolatai valamennyien egy mindent elsöprő kereszttűzbe kerültek. Ezt a Férfit, mint hírnököt küldték ide elé. Ezzel az emberrel neki dolga van. De van olyan érzelmi, racionális vagy valamilyen kevésbé megfogható spirituális kötelék van közöttük. Merthogy VAN valamilyen kötelék, afelől nem volt kétsége. A nő elkezdett gondolkodni a következő lépésen és mire észbe kapott gondolatai helyét átvették ösztönei. Nem bánta. Tudta, érezte, személyesen kell beszélnie ezzel a Férfival. Aki ennyire meg tudja szólítani őt egy százaknak szánt mondanivalóval és előadással, azzal még dolga van.
A Férfi milliódolláros mosolyával rámosolygott. Úristen! A gondolataimat is hallja? Veszítette el a másodperc törtrészére rendíthetetlennek hitt önbizalmát a piros cipős Nő.
Az aznap este eseményei és előadásai elsodorták a Nőt és kicsit bánkódott is magában, hogy nem volt alkalma beszélni az Inspiráló Ismeretlennel.
Gondolataiba merülve indult a kijárat felé felületesen körültekintve az előcsarnokban itt-ott még beszélgető kiscsoportokat észlelve a perifériájában. És ekkor megint érezte az energiahullámokat. Visszapillantott és látta ahogy az Inspiráló Idegen éppen inspirál néhány csillogó szemű hölgyikét. Pro és kontrák gyors balanszírozása után úgy döntött, hogy bár nem szokott ilyet csinálni, elmondja a Férfinak mennyire nagy benyomást tettek rá a gondolatai és az hogy minden szavából és mondatából érezte, hogy úgy is él. Amit mond azt csinálja és azt mondja, amit gondol. És ennél fontosabb alapkelléke a hitelességnek nem is kell hogy legyen.
Átvillant a Nő agyán, hogy talán megtörik a varázs, amikor személyesen beszélnek. De ennek a gondolatnak a pajkosan csillogó szempár és a széles mosoly vajmi kevés létjogosultságot engedélyezett. Rövid párbeszéd bontakozott ki a Férfi és a Nő között, de az igazi üzenetek nem a szavak dimenziójában cseréltek gazdát. Azokat nem lehet olyan széleskörű tartalommal felruházni, mint a pillantásokat, az energiákat és a tudatfelettik egymásra csodálkozását és egymásnak megörvendését. Mint amikor hosszú idő után, lelkek ismét találkoznak.
A piros cipős Nő életének abban a fázisában “ha a tanítvány kész, a mester megjelenik” tanítást vitte magával. És folyamatosan gondolatokkal gályázó tudata megvillantva értelmét és vad logikáját végre visszavonulót fújhatott hiszen ésszerű magyarázatot talált a rendezvényen való részvételre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: